Én voltam az apámnak a legkedvesebb fia
Engem vitt a barátság ilyen igen nagyra
Felnyergelem paripám piros kantárjára,
Úgy ugratok betyárosan a miskolci csárdában
Elkiáltom magamat a miskolci csárdánál
Meghallja a galambom a Tisza partjánál
Meghallja a galambom gyönge szavam hangját
Gyönge szavam hangjára nem veheti hasznát
Felsütött a nap a báró házára
Kikönyököl a báróné leánya
Jaj Istenem, mér’ lettem bárólánya
Mért nem lettem a juhászlegény babája
A báró se vette eztet tréfára
Kiugrott a közel lévő tanyára
Adjon Isten jó estét te kis juhász
Nem láttad-e a kökény szemű bárólányt
Nem láttam én kökény szemű bárólányt
ha nem hiszi vizsgálja át a tanyát
Benne van a tajtékpipám furalyám
Le van téve cifra szűröm réz baltám
Jaj de szépen kifaragták azt a fát,
Amelyikre a juhász legényt akasztják,
Fújja a szél gyolcs ingét, gyolcs gatyáját
Jaj Istenem mér szerettem bárólányt
Jaj de szépen harangoznak temetnek
Juhász legényt temetőbe kísérnek
Az van írva koporsó oldalára
Itt nyugszik a bárókislány babája