Én voltam az apámnak a legkedvesebb fia
Engem vitt a barátság ilyen igen nagyra
Felnyergelem paripám piros kantárjára,
Úgy ugratok betyárosan a miskolci csárdában
Elkiáltom magamat a miskolci csárdánál
Meghallja a galambom a Tisza partjánál
Meghallja a galambom gyönge szavam hangját
Gyönge szavam hangjára nem veheti hasznát
Felsütött a nap a báró házára
Kikönyököl a báróné leánya
Jaj Istenem, mér’ lettem bárólánya
Mért nem lettem a juhászlegény babája
A báró se vette eztet tréfára
Kiugrott a közel lévő tanyára
Adjon Isten jó estét te kis juhász
Nem láttad-e a kökény szemű bárólányt
Nem láttam én kökény szemű bárólányt
ha nem hiszi vizsgálja át a tanyát
Benne van a tajtékpipám furalyám
Le van téve cifra szűröm réz baltám
Jaj de szépen kifaragták azt a fát,
Amelyikre a juhász legényt akasztják,
Fújja a szél gyolcs ingét, gyolcs gatyáját
Jaj Istenem mér szerettem bárólányt
Jaj de szépen harangoznak temetnek
Juhász legényt temetőbe kísérnek
Az van írva koporsó oldalára
Itt nyugszik a bárókislány babája
1) Kössétek meg az ugató kutyákat,
(hogy) ne ugasson, mikor járok hozzátok.
Kössétek meg a kutyákat rövidre,
(hogy) ne ugasson minden szegénylegényre.
Édesanyám, pénz vagyon a zsebembe’,
Arra kérem, ki ne vegye belőle.
Ha kiveszi, csináltasson koporsót,
Párosával veresse rá a jajszót.
Édesanyám, adjon Isten jó estét,
Hazajöttem, mint egy váratlan vendég.
Örömére jöttem haza, nem búra,
Krajovából vagyok kiszabadulva. Olvassa el a folytatást itt… »